A kalács "olcsó és kiadós, de időigényes". (Péter Jánosné: Süteményeskönyv)

Nálunk mindenki imádja. Puha, omlós, foszlós, mégis valahogy ritka vasárnapi reggeli.

Az ideális reggeli nálam valahogy így néz ki: saját készítésű lekvár saját sütésű vajas kalácson, főzött kakaóval .

Előfordult már, hogy a kollegáimnak vittem, hogy jól induljon a reggelünk, volt, hogy a barátnőm 7éves kisfiának anyahiányát próbáltam enyhíteni, meglehetősen nagy sikerrel

Szerintem kalácsot enni bármikor jó!

Feltételezem, minden családban vannak receptek, amik anyáról lányára szállnak. Nálunk a meggyes piskóta és a bejgli is ebbe a csoportba tartozik.

Gyerekkoromban a nagymamám sütötte rúdszámra a finomabbnál finomabb diós és mákos bejglit, aztán egy idő után anyukám vette át a stafétát.

Tavaly megtört a jég, hozzám került a recept.
Nem tagadom, féltem tőle, ebben bizonyára az is közrejátszott, hogy bár imádom, de tartottam tőle, hogy megbukom a feladattal.
Egy tavaszi(!) hétvégén  - csak úgy, tét nélkül -, nekifutottam a feladatnak, és örömmel tapasztaltam, hogy sikeresen vettem ezt az akadályt

Karácsonyra már egész komoly listám volt, hogy kinek mennyi bejglit süssek, sőt - egy kedves barátomnak hála - újítani is sikerült.

Így került fel a diós és a mákos mellé a mákos-meggyes bejgli a listára.